Ma rendezték a kerületi váltó futóversenyt és Pancsiék csapata a 13, IV. kerületből induló iskolából II. helyezést ért el. Csak a sporttagozatos általános iskola (a nagy UTE-sek) előzték meg őket, éppen csak egy hajszállal. Néhány pillanatképet mutatok, a futásról nincs kép, mert akkor úgy szurkoltam és kiabáltam mint a fene, azt hittem a Kismalac kiugrik a pocimból. Most aztán fáj a torkom és alig maradt hangom, de nagyon megérte!!! Egy versenyt sem hagynék ki, Pancsi volt a befutó ember a 4. futó és én ott vártam a célban és torkom szakadtából üvöltöttem persze az összes gyereknek, nemcsak a Pancsinak. A verseny végén a nyakamba ugrott, annyira szuper érzés, el sem tudom mondani. Büszke vagyok rá nagyon. Nem csak azért mert fantasztikus a sportban, hanem mert két matematika versenybe is beválogatták a csapatba és a magyar verseny csapatot is erősíti majd. Szóval imádok anya lenni és nagyon várom, hogy a Kismalac is hasonló eredményekkel kápráztasson el bennünket. Csodás volt ez a mai nap! Tejlesen visszajött a gyerekkorom, amikor mi Ildivel szerepeltünk az ilyen futó vesenyeken, háromtusa, négytusa stb. Jó volt újra egy atlétikai pályán tombolni.
A II. korosztályos fiú és lány csapat, az edzővel Lívia nénivel.

A dobogón

Bemelegítés


